"Vajh mikor éljük meg, hogy Toroczkai és Budaházy kéz a kézben, angyali békességben, együtt vonul a Meleg Büszkeség, akarom mondani, Méltóság résztvevőivel?"

Kövér László kérdése Lévai Katalinhoz, a meleg demonstráció előestéjén

Negatív dialektika Pékné módra

A konstruktív, kreatív önépítés helyett, a könnyebb utat választva, gyakrabban határozzuk meg magunkat valami kulturálisan negatívnak kódolt projekció ellenében. Hogy "mik vogymuk" nagyban teremti az, hogy "mik nem vogymuk". Önmagában nincs is ezzel semmi baj, csak emberek vagyunk.

De akik végzetesen összemossák magukban nemzeti-politikai és személyes identitásuk alapjait egy-két kimazsolázott negatívnak konstruált projekcióval, azok menthetetlennek tűnnek a demokratikus együttélés játékszabályi kereteiben. Miféle gyermeteg identitás az, amely pusztán a mások visszautasításán alapszik? Mit lehet kezdeni az ilyen rossz gyerekekkel?

A negligációkra alapozott viselkedés a személyiségfejlődés zsákutcája. Paralell egy visszamaradt szoftverrel, ami már csak vírusként képes működni a megújult rendszerben. Az így gondolkodók az információáramlás kimaradottjai, az adekvát trendek diffuziójának páriái. A szélsőségesen antidemokratikus önigazoló nacionalisták, a mi hétköznapi életünk paranoid sztálinistái, náciai, a régi világ démonai. Az ilyen regresszív, retrográd emberi csökevényeknek, öncélú melldöngetésük közepette, valójában fogalmuk sincsen, hogy mi magyarságunk (nációnk) mibenléte. Hát nem az, hogy ekézzük a buzikat.

Miért e félelem, önismeret hiány, agresszió, zsigeri gyűlölet, túllihegett bináris oppozíció, kognitív disszonancia, szűk horizont, pótcselekvés?

S ha már itt tartunk, vajon vizsgálta e bárki is, hogy hány (látens) meleg van, például a MG-ban, vagy az egyéb hivatalos/félhivatalos hírhedten homofób erőszakszervezetekben? Pedig köztudott(nak vélt), hogy az ilyen (tipikusan) férfitársaságok a homoszexualitás melegágyai (sic!), (lásd még: börtönélet, primitív hatalmi dominancia).

A frusztrált, gyáva opportunista kispolgárokból lesznek a legvadabb pribékek.

A Bűvös kocka megforgatása

Mi a francért sért vagy bánt bárkit mások mássága, ha mégoly harsány is, de különben nem akar elpusztítani, megfertőzni, átalakítani senkit, csak létezni szeret(ne)? És esetleg viccet űz (ál)szentségeinkből? Ugyan, láttunk már karón varjút eleget, hová az ádáz hév. A magabiztos (archimedesi) identitás nem tör mások vesztére, hanem magát (meg)neveli.

Miért érdekes egyáltalán egy szervezett, tömeges coming out, a látványosságon, a happeningen túl? Az érintetteket leszámítva, ténylegesen csak arra jó, hogy kiugrassza a paranoid (retrográd) nyuszikat a bokorból.

Mit tagadjuk, sok amúgy normális ember is ódzkodik a homoszexualitás kérdéskörétől, kb. olyan ciki dolognak érzi, mint (mondjuk) a gyermekek szexuális felvilágosítását. A homoszexualitás a szexuálitás tabujának tabuja. Halmozottan hátrányos téma. A vérmes (valódi gonosz) perverzeket az el/felismert "gyengeség" úgy vonzza, mint ragadozót a sérült zsákmány.

Természetesen létezik egy természetes idegenkedés attól, ami nem vagyok és amit a szocializációm is negatívnak kódolt belém. De csak azért, mert én nem szeretnék valami lenni, mert az nem az én útam, because it's not my business, csak ezért nem támadok rá. Hát mit tanított nektek Jézus, Buddha, Mózes, Mohamed, Lao Ce, Máni és a többi próféta, vallásalapító, (morál)filozófus és sámán? Hol a megbocsátható megbocsátása?

A tök normális hozzáállás, szvsz, hogy qrvára nem érdekes az egész, nem zavar, nem dob fel, - "oszt mégis itten járatom a pofámat, meg az ujjaimat" - ezek szerint mégis érdekel. Ez egy hasonló, egy másik, még egy széttárgyalt, de soha le nem zárt diskurzus a sok közül. Ez egy infotainment, egy gumicsont, egy bulvár hír, egy semmi, egy semleges elem.

Mivel azonban a szexualitás aktuális kodifikálása (társadalom)politikai, hatalmi privilégium, a politikai elit tagjai közül nagyon kevesen mernek ebben a kérdésben (is) igazat, illúzió rombolót, szavazatvesztőt mondani, tenni a nyilvánosságban. Csak akiknek nincs vesztenivalója, esetleg tényleg komolyan gondolja a szolidaritást. Kevesen vannak. S így, érdemleges megtárgyalás nélkül, elvész a téma semlegessége, inkább egzotikussága, extrémitása domborodik ki. Ütközőponttá válik, ahelyett hogy süllyesztőbe kerülne.