Mit jelent magyarnak lenni Magyarországon a 21. század első évtizedében?
A kérdésre adott válasz akkor kezd nehézzé válni, amikor már felsoroltuk az összes történelmi előképet és meghatározottságot, felsoroltuk a kulturális adottságokat (artefaktumokat) és végső aduként a nyelvbe ágyazottság (lásd még: "nyelvében él a nemzet") joly jokerét is kijátszottuk.
Igaz, ezen körülmények mind meghatározzák beidegződéseinket, személyes és történeti emlékekeinket, kommunikációs stratégiáinkat, társadalmi státuszunkat és szerepekeinket. Rövidebben, kulturális mintáinkat és az abból kinövő személyiségünket. De továbblépve az általános nemzeti standardokon, miben más még magyarnak lenni, mint mondjuk például csehnek, németnek, uruguayinak, stb. lenni.
Esetleg máshogy reagálunk egy szituációban, máshogy érzékeljük a körülményeket, máshogy gondolkodunk, másként dolgozunk, mint más nemzetek fiai? Mik azok a (másodlagos) különbségek, amelyek a nyugati tömegkultúra, fogyasztói társadalom más nációitól megkülönböztetnek minket? Miért ismerjük fel az utcán első ránézésre is a külföldieket a leghétköznapibb szituációkban? S miért tudjuk kiszúrni külföldön honfitársainkat, még ha nem is halljuk őket?
Ha minderre árnyaltan tudunk válaszolni, akkor az identitás legmélyebb bugyraiba vezető útra léphetünk. Talán még fel is nőhetünk a legújabb kihívásokhoz. A lét egy magasabb fokára léphetünk.
Magyarnak lenni Magyarországon magátólértetődő létállapot? Ha van valami tartalma, jelentése ma annak, hogy magyarok vagyunk, meg kéne határozni mi is az.
Nyilvánvaló, hogy magyarnak lenni részben mást-mást jelent a különböző generációknak, társadalmi csoportoknak, szubkultúráknak.
De miben osztozunk? Mi a közös bennünk?
Kommentek