szerintem az első nehézség elválasztani magunkat közép-európától. amikor angliában éltem, minden furcsaságomra mint magyar szokásra reagáltak, pedig vasalás közben gondolkodva a 3/4-ről kiderült nem magyar, hanem közép-európai. aztán amikor lengyelekkel és csehekkel beszélgettem kiderült a gyerekkorunk élménye közös (kis vakond, runcájz, kórház a város szélén, lolek és bolek stb.)

a másik, természetesen, hogy amikor épp széttöredezőben vannak a nagy narratívák, van-e értelme egy ilyet megpróbálni legyártani?

Éppen az a probléma, hogy miként tudjuk leválasztani magunkat (identitásunkat és metakommunikációs struktúráinkat) Kelet-Közép_Európa többi nemzetének tömbjéről, miként lehetünk önálló, önazonos, felnőtt, érett entitás. Ehhez kell a megújított, nagy (meta)narratíva.

Amikor a NATO-ba beléptünk, mindenki első számú jellemzőnknek tartotta, hogy nem a megfontoltság jellemző ránk, ezzel szemben pont a huszáros kirohanásainkkal, a bennünk lévő tűzzel vagyunk képesek proaktívak lenni olykor is, amikor más inkább tervezgetéssel eltöltene még pár órát-napot-hónapot. Persze ez sokszor elhamarkodott döntésekhez és aztán rossz irányba megtett vágtákhoz is vezethet: hiába akarunk megoldani roppant problémákat egy huszárvágással, azokat a mai (poszt)modern korban egyre kevéssé lehet.
Másik reputáció, amit szintén az Észak-Atlanti cimborák között szereztünk Afganisztánnal, vagy épp Irakkal kapcsolatban, most hirtelen nem tudom (pedig nagyon nem mindegy), talán inkább Irak, hogy roppant spúrok vagyunk, a pénzünket semmiképp, de ha olyan a helyzet, akkor életünket és vérünket azt igen.
Ez a közel-keletre küldendő NATO kontingenssel kapcsolatban jött föl: a magyarok eszközökre pénzt áldozni nem voltak hajlandóak, sem eszközük nem nagyon van (helikoptrek, stb.) de katonákat (1 vagy 2 lövészdandárt - erőnkhöz mérten, ugye) azt nagy hősiesen megajánlottak. Persze más kérdés, hogy majd a zászlókkal ékesített koporsókat hogyan fogadja majd az itthoni közvélemény.
Ez mintha ugyanaz a hév lenne, ami talpra tudta állítani 162 éve a frissen egybeforrt 'nemzetet' a külső elnyomással szemben. Inkább haljunk meg, mint rútul éljünk. Meg ehhez talán az is hozzájárul, hogy bár magyarokként már ezer éve itt élünk Európa peremén és mindig csak egy 'kicsi' választott el, hogy tényleg odatartozzunk. És bár ez a 'kicsi' távolság mindig leküzdhetetlen maradt, sokszor tűnt úgy, hogy "na majd most!", és ez alkalmakkor szokunk neki is rugaszkodott. Aki meg túlélte, az a 'Labanchagyományra' támaszkodva rázta a fejét értetlenül, hogy hogy lehet valaki ilyen szeleburdi, "Buda várát sem két nap alatt építették."
Dehát ez a két arca a 'nemzetnek', amennyiben lehet ilyenekről beszélni, szépen kiegészítette egymást mindig is. Előbbi nélkül a nagy forradalmi tettek és társadalmi nekirugaszkodások nem jöhettek volna létre, az utóbbi nélkül meg valószínűleg kihaltunk volna.
De persze az is lehet, hogy ez mind-mind K-K-E, amiről beszélek és semmi köze a mi jaó kes kárpátközi néjpünkhö'.

szerintem yoelrey velemenye, h a nagy narrativak buknak, csak felig igaz. Attol, h bizonyos nagy narrativak/intezmenyek gyengulnek, nem valtozik az igeny, h jelentest birjanak.

Az egyen sok kisebb, nagyobb sztoribol szuri le a sajat lete identitasat. Most mar nem csak katolikus, hanem a posztmodernismus szerint, fragmentalt kulturaval all szemben, es abbol valogat.

Nem is valaszhatad, h magyar akarsz e lenni, es megis resze a identitasodnak (rajta van az utleveleden). Syerintem tok fontos meg tudni, h ez mit is jelent.

csak nehezen értem, hogy amikor a nemzeti narratívák gyöngülőben vannak, akkor miért szükséges nekünk gyártani egyet?
azt gondolom, h az ötlet jó, csak indokolni kell.
amikor honfitársaink jórésze a tojás dobálásban és hatvannégy vármegyében találják meg az identitásuk, más része az olimpiai aranyban, harmadrésze annyit sem gondol rá mint a pekingi kacsára, negyedrésze meg azt éli meg, hogy a nemzet egy olyan fogalom, amiben nincs helye, mert kitaszítják stb...viszont azonosul azzal, hogy meleg, h szereti a kárpátiát, h lolka és bolkát nézett, h az apja első kocsija egy trabant volt, h a fű égig ér, h van csapat akinek szurkolt és tudja mit jelent a kakastöke pörkölt...szóval nem egyértelmű a nemzet fogalma, viszont egyértelműek, a hangyafaszára töredezett kis közösségek, amikben él, akkor miért is...