körmagyar

A magyarországi meleg-kérdés margójára

"Pöttyös a ruhád, buzi-e vagy?"

Homoszexualitás volt, van és lesz, míg világ a világ, vagy az evolúció másképp nem rendezi. Ez a világ, a természet, az Isten rendje.

Ma a morál, a vallás, az ideológia, a művészet, a tudomány, a diskurzus (a hatalmi szabályozás puha rendszerei), illetve az állam, a jog, az erőszakszervezetek, a gazdaság (az uralom kemény rendszerei), azok a (műveleti) területek, amelyek mentén információinkat, gondolatainkat elrendezzük. Ki mit merít, azzá lesz.

Ha igaz, hogy bárkiből lehet bármi, pl. szegénylegényből milliárdos, arisztokratából koldus, hogy mindenkiben (majdnem) mindenre ott a lehetőség, hogy a jóra és rosszra egyaránt fogékonyak vagyunk, akkor csak személyes variációk és kombinációk kérdése, milyen egyéniséget alakítunk ki.

A civilizálódás európai kultúrtörténetében az egyre toleránsabb, ezáltal együttműködőbb magatartások és személyek nyernek teret. A kulturáltság fokát a kisebbségekkel szembeni elfogadás szintjei (is) jelzik.

Hogy mit gondolunk a melegekről, megmutatja kik vagyunk, hol tartunk.

Hétköznapi fasizmus

A (magyar) társadalom álszent, az szent. A képmutató, farizeus középszer begyepesedett normáitól eltérő magatartásmintákat ("felszólítom önöket, hogy megkezdett magatartásukat fejezzék be") az egyszeri állampolgár rossz néven veszi. Ezeken keresztül szembesül ugyanis saját középszerűségének korlátaival, és az fáj.

Minderre még rárakódik a recens Zeitgeist neokonzervatív ideológiai hulláma, illetve annak regresszív politikai manifesztumai. Ennek következtében az egydimenziós (magyar) ember életvilágában (továbbra is) csúnya devianciának tűnik, ha valaki születésénél fogva cigány, néger, zsidó, román, szlovák, szerb, meleg, stb. De az is sokszor bűnnek tetszik, hogy némelyek pusztán önerejükből sikeresek, színesek, kreatívak, önállóak, avagy egyszerűen mások.

A fentieket, az arra hivatottak, többnyire portfólióban tekintik provokatívnak. Az egyik hülyeség bevonza a másikat (vö: hiedelmek paradigmatikus és szintagmatikus tengelye). A középszer hétköznapi látens "fasizmusa" (lásd még: szépség fasizmusa, közösségi ízlésterror, a háziasszonyok fasizmusa, stb.), a valódi cél nélküli tömegélet kilátástalansága életre kelti az agresszív fasiszta zombikat.

Nyilván ugyanolyan sebességgel tűnnek el ők is a közéletből, mint a korrupció, az igazságtalanság, a démonizáció és a hazugság.

De vajon mennyit ér azok ingerküszöbe, akik már a Blaha Lujza térre kitett boxzsákot is szétverik zsigeri frusztrációjukban, vagy a tehénparádé gyöngyeit gyalázzák gyermetegen, esetleg a meleg felvonulás résztvevőit vegzálják. Úgy tűnik, hogy ezeknek (a régi világ démonaitól űzött) orkoknak az élet ingerdús eseményei egy boritékolható (negatív) végeredményű szociálpszichológiai provokációt jelentenek.

Olyanok ők, mint a Mohamed-karikatúrák készítőit és publikálót megölni szándékozók. Gyilkos dühük öncélú, l'art pour l'art, de nem vicces és főként nem ártalmatlan. S közben nyilvánvalóan ki- és felhasználható, politikailag, diskurzusilag.

"El lehet menni" ... Londonba

Eljön még az idő, amikor a tisztességben megőszült (magyar) nagymama boldogan ebédelteti meleg fiának (fél)néger gyermekét, minden skrupulus nélkül. De addig is míg beköszönt a "világbéke" eme pásztori idillje, mit tehetnek meleg honfitársaink. Aki most meleg, nem akar évtizedeket várni, míg kihal az utolsó homofób is. Nem akar elköltözni Londonba, Bécsbe, San Franciscóba, hisz itt a hazája, itt szeretne normálisan élni. S ebben a kontextusban a vágyott nyugat is csak szibériai száműzetés.

Jelen helyzetben marad a belső száműzetés. A tények eltitkolása, a látencia fenntartása, a magánszférába való bezárkózás. Esetleg éppen az ellenkezője, vagyis meleg aktivista tevékenység, próbálkozások a médiában, hogy a társadalom megszokja, elfogadja jelenlétüket. Vagy beépülés az egyik legmegátalkodottabb ellenfél soraiba, a katolikus papok közé. Netán megalapítani a "buzi rockerek bárjának" terrorista szakkörét.

Megannyi zsákutca, téveszme, amiért mi, a többségi társadalom tagjai vagyunk a felelősek. A hétköznapi fasizmust mindannyiunknak magunkban kell legyőzni.